A Sajószentpéteren született labdarúgó Sajóbábonyban kezdett el futballozni. Rendkívüli tehetsége korán megmutatkozott, már 18 évesen Diósgyőrben játszott. Egy Újpesti Dózsa elleni hazai mérkőzésen mutatkozott be a vasgyári közönségnek. Akkora tehetségnek tartották, hogy rögtön gólokat és jó játékot várták tőle. Ez az elején elmaradt, ezért kicsit elvesztette az önbizalmát is a mindig rendkívül szerény futballista. 

Az éremnek két oldala van. 

Az egyik: Szabó Géza edző szemszöge. íme: 

- Borostyán Misinél kevés gyorsabb játékos van az NB I-ben. Atlétának is biztosan kiváló lenne. De azért futballozik, mert született labdazsonglőr. Mindent tud a labdával, amit lehet! Ritka adottság. Amikor hozzánk került Diósgyőrbe, felsóhajtottunk, hogy: >>Végre! Végre, van egy igazi gyors, technikás jobbszélsőnk.<< És tessék! Két éve játszik, harmincnál több találkozón szerepelt, s eddig összesen egy gólt (!) szerzett. Pedig a gyorsasága, a helyzetfelismerő képessége pontosan olyan, amilyennel egy befejező csatárnak kell rendelkeznie. És képtelen sikerrel zárni a támadásokat. Lehetősége pedig bőven van. Sokáig képtelen voltam megfejteni ennek a 20 éves, roppant tehetséges embernek a titkát. Rengeteget beszéltem, beszéltünk vele, míg végre kirajzolódott előttünk a kép. Misi kissé melankolikus gyerek, akit nem nagyon lehet tűzbe hozni. Eddig még egyetlen mérkőzésre sem tudtuk úgy igazából felpaprikázni. Pedig enélkül ma már nem lehet jól futballozni. Ráadásul önzetlen játékos, aki a góllövés öröme helyett megelégszik a társak kiszolgálásával.

- A másik: Borostyán Mihály, íme: 

- Nem illeszkedtem még be igazán a csapatba. Ez a mérkőzésszám még kevés ahhoz, hogy az ember igazán asszimilálódjék. Eleinte megpróbáltam a saját fejem után játszani, betartva az edzői intelmeket. De egy-egy sikertelen kísérlet után az idősebb játékosok bizony le-leszidtak, s ez kissé megfélemlített! Kevéske önbizalmam is megkopott, s hiába a gyorsaság, ha mindig az motoszkál a fejemben, hogy vajon ha ezt, vagy azt csinálom, mit mondanak majd?! A saját káromon tanultam. De: tanultam. Én rájöttem arra: egészséges önbizalom nélkül semmire sem viszem, még akkor sem, ha 10 másodpercet tudnék futni 100-on! Ebben a felismerésben persze az is döntően közrejátszott, hogy most már befogadott a csapat, s a korholó szavak helyett dicséretet is kapok. Persze módjával. De nagyon jól esik. És lassan-lassan kezd visszatérni az elveszett önbizalmam.

(Labdarúgás - 1976. december, Egy gól, más semmi?)

Aztán később jöttek a gólok is, jött a válogatottság, minden jóra fordult. A rengeteg dicséret sem szédítette meg Borostyán fejét, ezért nem csak a cselei miatt, hanem nagyszerű jelleme miatt (is) csodálta mindenki.  Nem egészen három évvel a fenti újságcikk után Doros László újságíró sem leplezte csodálatát a villámléptű szélső iránt. 

A "különszám"

Hónapokkal ezelőtt egyik fiatal játékostársa azt mondta róla: "Misi? Ő különszám..."

Hát igen. Borostyán Mihály kezdi beváltani a szerepléséhez fűzött reményekkel. Mert amit Borostyán a Bp. Honvéd elleni 90 percen át művelt, az ritkán látott jelenség a magyar pályákon. Nemhiába mondta róla a közelmúltban az MLSZ elnöke: "Ennek a játékosnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy labdarúgó váljon belőle. Csak okosan kell menedzselni!" Szepesi György persze lett is azért, hogy kedvet csináljon a fiúnak. A fontos olimpiai selejtezőn kifejezetten az elnök közbenjárására szerepelhetett, s ezt alaposan meghálálta. Fő részese volt a győzelemnek, egyszerűen nem tudták tartani. Most, a Honvéd ellen, ismételt a jobbszélső. Játékával lenyűgözte a szurkolókat, s hiába cserélgette Tichy Lajos mellette az embereket, egyik sem bírt vele. Szerelni talán az egész mérkőzés folyamán egyszer sem tudták, pedig több esetben meg nem engedett eszközöket is igénybe akartak venni a fővárosiak. Mint például a válogatott (!) Kocsis... A második félidő derekán lehetetlen dühében páros lábbal ugrott neki Borostyánnak, aki azonban átlépte a vészesen közelgő stoplikat, s helyzetet teremtett. 

Nem túlzás azt állítani, hogy a nézők egy emberként ünnepelték a lefújás után. Mit is tud Misi? Szinte mindent, amit egy élvonalbeli játékosnak kell. Kezdősebessége rendkívül nagy, szinte nem csinál két hajszálra egyforma cselt; futás közben kiismerhetetlenül >>billeg<<: a labdát csak terelgeti maga előtt, s közben a lábfejét jobbra-balra mozgatja, megtévesztve ezzel az ellenfelet; beadásait tanítani lehetne, s mindezeken túl ért a góllövéshez is! 

Tipikus jobbszélső, de nem ragaszkodik a posztjához. Felbukkan a pálya minden pontján, sehol sem jön zavarba. Ritka jelenség manapság, hogy egy labdarúgó mindkét lábát használja. Nos, Borostyán abszolút kétlábas, remek érzéke van az összjátékhoz, s olyan egyéni megoldásokra képes, amire rajta kívül kevesen az országban. 
Szerdán élmény számba menően játszott. Persze, azt neki is tudnia kell, hogy néhány ilyen kiemelkedő teljesítmény kötelezi is. Magával, s nem utolsósorban a szurkolókkal szemben. Mert aki erre képes, annak legalábbis sorozatban kell nyújtania hasonló produkciót. Bizonyára levetkőzi a >>hangulatember<< jelzőt is. Hiszen az utóbbi időben hozzá hasonló tehetség még nem tűnt fel a honi pályákon. Pályafutását megkülönböztetett figyelemmel illik kísérni, annak reményében, hogy sok szép percet, s kellemes futballélményt biztosít majd a szurkolóknak. Töretlen ívű fejlődést. Misi!

(Észak-Magyarország - 1979. június 8., A „különszám”)

1979. szeptemberében az olimpiai csapat után végre jött az első A-válogatott meghívó, több újonccal együtt a diósgyőriek üdvöskéje a Nyíregyházán megrendezett, Magyarország - Csehszlovákia (2-1) mérkőzésen lépett pályára.

Borostyán: Én ebben az évben nem számítottam arra, hogy Lakat Karcsi bácsi engem is bevon a kísérleti csapatába, ezért aztán a nyíregyházi mérkőzés csodálatosan szép ajándék nekem. A szövetségi kapitány a találkozó napjának délelőttjén taktikai értekezletet tartott, s akkor megkérdezte: senki sem gondolta meg magát, mindenki vállalja? Nekem már akkor úgy kalapált a szívem, mintha a csehszlovák Gögh toppant volna elém, valahogy úgy, hogy: Na, te kis újonc szélső, felém mersz jönni? Egyszóval lámpalázas voltam, s ezért nem ment igazán jól. Most már elhiszem azt, amit a tapasztalt játékosok oly sokat ismételgettek: idő, bizony sok idő kell a jó játékhoz, kellő tudás megszerzéséhez!

(Labdarúgás - 1979. október, Elindultak Nyíregyházán)

Borostyán Mihály tíz idényt töltött a DVTK-ban, ezalatt 241 NB I.-es mérkőzésen szerepelt. Ezzel a hetedik helyet foglalja el az örökranglistán. A gólok tekintetében is előkelő helyen áll, hiszen 55 gólt szerzett, ami azt jelenti, hogy diósgyőriként csak Horváth András és Oláh Ferenc jegyez több találatot nála a legmagasabb osztályban. Magyar Népköztársaság Kupa győztes (1977, 1980), bajnoki bronzérmes (1978/1979). 12 alkalommal szerepelt az utánpótlás, 4 alkalommal az olimpiai, és 5 alkalommal az A-válogatottban. 

Távozása után a Vasas csapatával 1986-ban ismét kupagyőztes volt, majd az angyalföldi gárdától való távozása után Siófokon szerepelt az élvonalban. A három klubban összesen 372 mérkőzésen 83 gólt szerzett. Később légiósnak állt Finnországban, aztán alsóbb osztályú csapatokban is megfordult. A kispályás labdarúgást is nagyon kedvelte, szerepelt az sportág első hollandiai világbajnokságán is, de előtte már diósgyőriként is megmutatta, hogy remekül érzi magát abban a közegben is.

2005-ben érkezett a lesújtó hír: elhunyt Borostyán Mihály. Váradi Ottó, Görgei János és Fekete László után ő volt a negyedik futballista, aki bántóan fiatalon távozott a diósgyőri aranycsapatból.

Egykori csapattársai így emlékeztek rá.

Oláh Ferenc: Mindkét lábbal remekül bánt a labdával, úgy gondolom, több is volt benne annál, mint ami végül is összejött neki. A sok-sok sztori közül hirtelen egy jut az eszembe: a Csepel ellen játszottunk, nagyon elfáradt az első negyvenöt percben, s nem akart visszamenni a második félidőre. Az edző, Szabó Géza mérges lett rá, és nehezen, de csak rábeszélte a folytatásra. Misi meg remekelt, a mezőny legjobbja lett, nem tudták tartani... 

Veréb György: Már a 25 éves találkozónkra sem jött el, tudtuk, hogy a tüdejével problémák vannak... Emlékek? Sok szép van... Gyorsasága abban az időben felülmúlhatatlan volt, mint ahogy cselezőkészsége is, mindig kiszámíthatatlan volt a pályán. No, és az a "higanymozgás"... Ő volt Misi..

(Észak-Magyarország, 2005. szeptember 9., Gyászol a diósgyőri futball)

Emlékét megőrizzük!
 

Névjegy

Név: Borostyán Mihály
Születési idő: 1956. szeptember 17.
Születési hely: Sajószentpéter
Halálozási idő: 2005. szeptember 6.
Halálozási hely: Eger

Sikerei
Magyar Népköztársasági Kupa-győztes 3x (1976/1977 DVTK; 1979/1980 DVTK; 1985/1986 Vasas)
Magyar Népköztársasági Kupa-döntős (1980/1981 DVTK)
Magyar bajnoki bronzérmes (1978/1979 DVTK)

NB I.-es mérkőzés/gól: 372/84
Mérkőzés/gól diósgyőri mezben: 241/55
Válogatott mérkőzés/gól: 5/0 (1979-1982)
Olimpiai válogatott: 4 (1979)
Korosztályos válogatott: 12

Pályafutása
Egerszalók 
1993 Egri Fiúk (országos kispályás bajnokság)
1993/1994 Bélapátfalva (Heves megyei I. osztály)
1992/1993 Multi-Rocco (BLASZ I.)
1991/1992 REAC (NB II.)
1990/1991 Hatvan (NB II.)
1990 MyPa (finn 2. osztály)
1989/1990 Siófok (NB I.) 11/0
1988/1989 Siófok (NB I.) 20/4
1987/1988 Siófok (NB I.) 26/3
1986/1987 Vasas (NB I.) 19/3
1985/1986 Vasas (NB I.) 29/12
1984/1985 Vasas (NB I.) 26/7
1983/1984 DVTK (NB I.) 27/9
1982/1983 DVTK (NB I.) 29/12
1981/1982 DVTK (NB I.) 34/13
1980/1981 DVTK (NB I.) 30/8
1979/1980 DVTK (NB I.) 34/5
1978/1979 DVTK (NB I.) 15/4
1977/1978 DVTK (NB I.) 18/2
1976/1977 DVTK (NB I.) 29/1
1975/1976 DVTK (NB I.) 23/1
1974/1975 DVTK (NB I.) 2/0
1971-1975 Sajóbábonyi VSE utánpótlás

A sorozat korábbi részei